Artist Statement – Things That Keep Me Awake
Playfulness, spontaneous decisions, and the breaking of rules represent a kind of freedom I am constantly searching for – not only in exhibitions or open calls, but within myself. The act of breaking rules has become one of my greatest sources of inspiration. This is why I immediately felt a connection with the notion of Capriccio and its many connotations of unpredictability, imagination, and freedom.
The main materials in this collection are Tyvek – a synthetic paper-like material made of polyethene fibres – red thread, plastic and silicone beads, and silver. My sketchbooks and collages have always been closely connected to my jewellery, but they rarely found a place within the exhibition space. This time, I wanted to merge these two- and three-dimensional worlds, allowing them to interact and inform one another.
I don’t see this collection as a finished body of work, but rather as a stage in an ongoing process. I can easily imagine translating these forms into textiles one day – stitching them onto garments, letting them grow and transform further.
Recurring elements in my practice include the human figure, the hand, the circle, the button, the chain, and the colour red. The hand expresses the paradox of connection, solitude, and togetherness. The colour red symbolises passion, attachment, separation, and pain. The human figure often appears as a self-portrait – one that could be me, you, or anyone; both no one and everyone. This paradox – that in everything which connects there is also the possibility of separation – defines much of my work.
For me, the collection is both playful and painful. The hands stitched from red thread carry traces of pain, while the silicone beads, which my daughter loves to use, bring in an element of pure playfulness – they invite touch, curiosity, and joy.
The title Things That Keep Me Awake reflects this tension. Sleeplessness can come from anxiety and heaviness, but just as much from excitement and happiness.
Dolgok, amiktől nem tudok aludni
A játékosság, a spontán döntések és a szabályok felrúgása számomra olyan szabadságot jelentenek, amit folyamatosan keresek – nemcsak kiállítási lehetőségekben vagy pályázatokban, hanem önmagamban is. A szabályok megszegése az egyik legnagyobb inspirációs forrásom. Éppen ezért éreztem azonnal közelinek a Capriccio fogalmát, amely a kiszámíthatatlanságot, a képzeletet és a szabadságot is magában hordozza.
A kollekcióban használt fő anyagok a Tyvek – egy polietilén szálakból készült, papírhatású szintetikus anyag –, a piros cérna, a műanyag és szilikon gyöngyök, valamint az ezüst. A vázlatfüzeteimet és kollázsaimat mindig is szorosan az ékszereimhez kapcsolódó alkotásoknak tekintettem, de ritkán kaptak helyet a kiállítótérben. Ezúttal szerettem volna a kétdimenziós és a háromdimenziós világot összeolvasztani, hogy párbeszédet alakítsanak ki egymással.
Ezt a kollekciót nem befejezett műként látom, hanem egy folyamat egyik állomásaként. Könnyen el tudom képzelni, hogy egyszer textilbe fordítom ezeket a formákat – ruhadarabokra varrom őket, hagyva, hogy tovább alakuljanak és növekedjenek.
Visszatérő elemek a munkáimban az emberfigura, a kéz, a kör, a gomb, a lánc és a piros szín. A kéz a kapcsolódás, a magány és az együttlét paradoxonát fejezi ki; a piros szín a szenvedély, a kötődés, az elszakadás és a fájdalom jelképe; az emberfigura pedig gyakran önarcképként jelenik meg – olyan önarcképként, ami egyszerre én vagyok, te vagy, és mindenki. Senki és mindenki. Ez a paradoxon – hogy minden kapcsolatban ott rejlik az elszakadás lehetősége – mélyen áthatja a munkáimat.
Számomra ez a kollekció egyszerre játékos és fájdalmas. A piros cérnából varrt kezek a fájdalmat hordozzák, ugyanakkor a szilikon gyöngyök – amelyeket a lányom imád használni – tiszta játékosságot visznek a munkákba; érintésre, kíváncsiságra és örömre hívnak.
A Dolgok, amiktől nem tudok aludni cím is ezt a feszültséget tükrözi. Az álmatlanságot okozhatja szorongás és nyomasztás, de ugyanúgy izgatottság és boldogság is.
